A Magyarországi Tájházak Szövetsége által közzétett Tájházak Napja programsorozathoz csatlakozva került megszervezésre a tavaszváró Nagysalló tájházában április 26-án.
Fátyol, kesztyű, bokréta, csokor, esküvői ruha, kalap csupán néhány ikonikus darabja annak a kiállításnak, amelyet immár kilencedjére láthatott a nagyközönség, ezúttal a nagysallói tájházban.
„Az ötlet akkor jött, amikor a saját menyasszonyi ruhámat raktam el, úgymond szebb időkre. Mellette ott volt a húgomé is, amit mellesleg magam varrtam neki még 1985-ben. Eszembe jutott, mennyi energiát és időt vett igénybe, amíg megszületett a szabása, hisz akkor még nem létezett ruhakölcsönzés, maximum a barátnődtől kérhetted el a jól megvarrott ruháját. Eszembe jutottak azok a varrónők is, akik kimondottan esküvői ruhákat készítettek, meg fátylakat, hisz az is fontos kelléke volt a menyasszonyi öltözéknek. Körbe kérdeztem az ismerősöket, ki mentette meg az utókornak ezeket a darabokat, s lassan kezdtek gyűlni a szebbnél szebb ruhaköltemények. Amikor már a tizedik is nálam landolt, úgy döntöttem, ebből egy mutatós kiállítás lesz, s a cím is meg volt: Amíg a halál el nem választ. A lévai Barsi Múzeumban olyan jól sikerült a premier, hogy hamarosan vándorkiállítás lett belőle. A gyűjtemény természetesen további darabokkal bővült, amelyek bekerültek a múzeum leltárába is”
– fogalmazott Novák Mezőlaky Margaréta, a kiállítás megálmodója.
Minden darabhoz számos történet fűződik.
„A legszomorúbb az a darab, amelyből az ifjú férj halála után gyászruha lett, miután feketére festették be. Persze van olyan is, amelyben az ara egyenesen a szülőszobára ment, mivel várandósan vonult az oltár elé. Minden darab egyedi, hiszen nem üzletben vásárolták, hanem megrendelésre, személyre szabták”
– tette hozzá a kiállítás tulajdonosa.
A kiállított darabok közül a legrégebbi egy nagysallói két világháború közti időszakból származó ruha volt. A látogatók az ’50-es, ’60-as és ’70-es évekből származó ruhakölteményeket is megtekinthettek. A legfiatalabb 1982-ben készült. A kiállítást fotók egészítik ki, valamint fátylak, bokréták, kesztyűk, de elolvasható egy 1855-ben aláírt házasságlevél is.
A nagysallói menyasszonyok ruhája az 1930-as évekig fekete volt. A szoknya hossza térden aluli, kb. másfél arasznyira lejjebb érő, bő szabású volt. Ehhez fehér harisnyát és csatos cipőt viseltek.
A tavaszváró során lehetőség nyílt kézműveskedésre, népi gyermekjátékok kipróbálására, arcfestésre és csigatészta készítésére is. Az érdeklődők vásárolhattak táskákat, ékszereket és házi kovász alapú termékeket.
Délben elfogyasztásra került a tyúkhúsleves, melyet a helyi asszonyok már reggel 6 órakor elkezdtek főzni. Az 50 literes katlanban 5 tyúkot készítettek el házi hosszú cérnametélt tésztával, hiszen Nagysallóban lakodalomkor ez volt a szokás. Ezt követően terítékre került a slambuc, a bográcsban készített pásztorétel. A krumplis tésztához hasonlító ételt sült szalonnával, kolbásszal gazdagították a kondorosi vendégek.
A rendezvényt Farkas Szilárd bűvész előadásával és bűvésztrükkök tanításával színesítette.
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok